Ez persze csak azért van, mert az igazán nagy dolgok jelentőségét a kicsi emberek soha nem képesek felfogni.

2010. december 21-én, kedden megismételhetetlen égi jelenség tanúi lehetnek a szerencsések. 

Megoldódott a kövek rejtélye? A stonehenge-i kövek évszázadok óta izgalomban tartják az emberiséget.

Ajándék című lemezükön karácsonyi dalokat énekelnek, december 22-én a Dohnányi Szimfonikus Zenekarral koncertet adnak az Olasz Kultúrintézetben. Nappalijukban beszélgettünk kapcsolatukról.

„Kántáljak?! Az meg mi? És minek?” Jogosan vetődhet fel a kérdés, hiszen manapság talán utoljára jutna eszünkbe, hogy „szent” énekeket hallgassunk, vagy pláne az, hogy gyakoroljuk őket. Slágerekkel nyugtatgatjuk magunkat a dugóban ülve, vagy este bekapcsoljuk a tévét, krimit meg valóság show-t nézve lazítunk, és fel sem merül, hogy fura indiai dallamokra hangoljuk a lelkünket.

Nevetni akkor szoktunk, ha valamit humorosnak találunk, ha boldogok és elégedettek vagyunk. De mi történik akkor, ha éppen egy mély gödör fenekén csücsülünk, és semmi okot nem látunk a kacagásra?

Mi a szerelem, a szeretet, a félelem, a kétely? Mi történik velünk, mikor meghalunk? Honnan jövünk? Merre tartunk? A válasz földrészenként, népenként, manapság pedig már egyénenként is változik. 

Pletykálni mindenki szokott, az is, aki tagadja. Vannak persze fecsegőbb emberek, akiknek, ha elmondunk valamit, az olyan, mintha belekiabálnánk egy hangosbeszélőbe. 

A rajongó hölgyeket ki kell ábrándítanom, Vénusza a Bakban áll, maximálisan hűséges típus.