Ionescu román drámaíró Haldoklik a király című darabjában a nagybeteg király halála napján sóvárogva mondja palotája takarítónőjének: Jó neked! Te még élni fogsz sok napot, és mindennap felnézhetsz az égre munkába jövet! De én ma meghalok. Holnap már nem nézhetek fel. Jaj, miért nem néztem eddig?!
Novembertől – magam részéről a rettegett óraátállítástól – márciusig várjuk, hogy jöjjön végre a nyár. Legyen már végre megint kék az ég felettünk, ne alkonyodjon már fél hatkor, szólaljanak meg a madarak, legyen már vége annak a dermedt, hideg, sötét csendnek, ami régi jóbarátunk, a téli depresszió első számú oka. Aztán itt a tavasz, észre is vesszük kutyafuttában, látjuk, hogy már virágzik a cseresznyefa, hosszabbodik a nap, lekerül rólunk nagykabát. És aztán eljön, megérkezik, mint egy várva várt primadonna, levonul a lépcsőn a nyár, várja a hódolatot és… és észre se vesszük. Befizetjük a nyaralást, veszünk néhány méregdrága napvédő krémet, és csak szenvedünk melegtől. Vagy nem szenvedünk: klimatizált kocsiból kiszállunk és bemenekülünk a klimatizált irodába, ahonnan a nap végén - lehetőleg a mélygarázsban – visszatesszük az ülepünk az autóba. Este, hétvégén: tévé. Augusztus vége, ezen a nyáron is túl vagyunk, és azt gondoljuk, majd az ősz hoz valami érdekeset. És az ősz közepén elkezdjük várni a következő nyarat. A városban lakó embernek nincs már tapasztalása a nyárról. (A télről, az őszről, és a tavaszról sincs sokkal több, de erről majd a maga idejében.)
Persze, könnyű és felesleges azt szónokolni ultrazöld környezetvédő magaslatról a népnek, hogy ne szaporítsd a széndioxidot a légkörben, éld át a nyarat, feküdj ki a fűbe egy gyolcsingben, étked legyen zsenge gyökér és málna s friss harmat. Mert a városinak málna csak a sarki zöldségesnél terem kettőhúszért, és el kell – mert kell – menni a hétfői értekezletre, és be kell - jaj muszáj – fizetni a telefonszámlát, és ez bizony összefüggésben van a hétfői értekezletlátogatással, mert az a Munka, aminek örülni kell, hogy van. Nem. Ne legyünk utópisztikus romantikusak, Levin, Tolsztoj hőse a kedves kis tizenkilencedik században az Anna Kareninából még beállhatott a mezőre kaszálni a muzsikokkal, még belefeküdhetett a friss szénába, bámulhatta a csillagokat, rácsodálkozhatott a nyárra, mi ezt így, most nem tehetjük: hol van friss széna Budapest harminc kilométeres körzetében, te jó ég, mutasson valaki!
De azért van lehetőségünk nekünk is. Először is, hogy kerékpárral megyünk dolgozni. Legalább jóidőben. Mert lehet, hogy kisebb-nagyobb kerülőkkel, de el lehet bicajozni a munkahelyre, könnyedén elkerekezve a dugóban őrjöngő, a drámai klímaváltozásra és vérfagyasztó benzinárakra fittyet hányó, kocsijában magányosan senyvedő kollégánk mellett.
Vagy lehet menni villamossal. És a villamoson lehet olvasni, vagy csak nézelődni. Nézni az eszméletlen csinos nyári ruhás csajokat/frissen aftersévezett pasikat, a reggeli giccses surlófényeket. Észrevenni a nyarat.
Ami arra vár, hogy bambuljunk, feledkezzünk bele. Ha időnk teheti – például hétvégén – heveredjünk ennek a mi nyarunknak ölébe egy fa alá, engedjük el a múlt hetet, a jövő hétfőt, csak bámuljuk a felhőket hogy milyen alakúak. Az időnk teheti, mert a mi időnk, hagyjuk a dagadt ruhát másra...
És ha képesek vagyunk először csak néhány percig, aztán a Jó ízére rákapva hétről hétre egyre több ideig csak úgy LENNI, nem csinálni semmit, nem gyötrődni semmin, csak szemlélődni, akkor egy ismeretlen, titkos ösvényre lépünk, ami sokkal-sokkal édesebb-lényegibb- fontosabb, mint eddig minden, amit jónak, élvezetesnek gondoltunk, tapasztaltunk. Beleértve az addikcióinkat, a szenvedélyeinket, a testiséghez és lelkiséghez kapcsolódó összes hamis – hamis mert múlandó – érzetünket. Mert akkor – ha csak eleinte egy-egy pillanatra is – a Jelenlét Ösvényén járunk. És annál nincs nagyobb boldogság.
Itt van előttünk, minden májusban elkezdődik, adja magát a legnyilvánvalóbb indok ehhez a túrához: ki a zöldbe, a térre, a kerthelységbe, kinek egy kis gyümölcs, kinek egy sör a kézbe, mindegy, itt a nyár, vegyük észre. A reggelt, a hosszú, meleg estét, a forró éjszakát. Földünk mérsékelt öve, ahol van szerencsénk élni ezt az inkarnációt, kilélegzik ekkor, lássuk meg hogy minden - növény, bogár, férfi, nő - kifelé, fölfelé tart, virul, nyílik, árasztja illatát, mutatja: Vagyok! Vegyél már észre!
Ez a mi időnk, amit kaptunk. Ne jussunk a király sorsára.
A Nyár - immár írjuk nagybetűvel, megérdemli - hűségesen itt van velünk három hónapon át, s ha nem látjuk meg, csüggedten elbúcsúzik tőlünk szeptemberben, és azt gondolja: már megint nem láttatok meg pupákok!
Ezért hát nézzünk fel az égre! Mindennap.
Kökényszemű Katica
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!