A brazilok szerint Isten hat nap alatt megteremtette a világot, hogy a hetedik napot egyedül Riónak szentelhesse. A sokak által tévesen a dél-amerikai ország fővárosaként emlegetett Rio de Janeiro („Januári Folyó”) híres az erdőkkel borított meredek hegyoldalakról, a kopár kiszögellésekről, a szigetekkel teleszórt, mélykék tengerről, a kitárt karú, óriási Cristo Redentor (Megváltó Krisztus) szobráról, de legfőbb vonzereje és látványossága mégiscsak a karnevál.
Rio de Janeiróban több mint hatmillióan élnek, de az elővárosaival együtt 11-12 millióra becsülik lakosainak számát. 1960-ig az ország fővárosa volt, jelenleg a második legnagyobb brazil város São Paulo mögött. Rio hivatalos dala 1960 óta a “Cidade Maravilhosa” (“csodálatos város”), melyet eredetileg indulóként írt André Filho még az 1935-ös karneválra.
A karnevál megtartása az ókorba nyúlik vissza. Az ókori görögök minden tavasszal ünnepséget rendeztek a bor istene, Dionüszosz tiszteletére. A rómaiak átvették ezt a szokást: ők Bacchus, a boristenük tiszteletére megtartották a Bacchanaliát, valamint a Saturnaliát is, amikor a szolgák részeg tivornyázás keretében ruhát cseréltek uraikkal. A középkorban a keresztény egyház megpróbált elfojtani minden ilyen pogány szertartást, és inkább a húsvét előtti 40 napos nagyböjt első napját szerették volna megünnepelni a farsanggal. Ez azonban nem úgy vált be, ahogy arra az egyház számított: a farsang az egy héten át tartó evés-ivás, mulatozás, a zene és a testi örömök ünnepe lett.
Az első Riói karnevált, amelyet feljegyeztek, 1723-ban tartották a portugál bevándorlók. Az emberek három napon keresztül maszkokban rohangáltak az utcákon. Az Azori-, a Madeira- és a Zöldfoki-szigetekről érkezett portugál gyarmatosítók aligha láthatták előre, amikor először tartottak karnevált Rióban, hogy ünnepük majd három évszázaddal később globális kisugárzású, allegorikus eseménnyé növi ki magát. Kezdetben a portugálok ünnepe kimerült abban, hogy az akkori hagyományoknak megfelelően álruhát, vagy legalábbis álarcot öltöttek, s aztán megöntözték egymást szagosított vízzel, majd sárral, liszttel és hasonlókkal szórták tele egymást.
Rio első jelmezbálját 1840-ben szervezték, és a maszkabál nemsokára átvette a csintalan szórakozás helyét. Nagyjából egy évtized múlva már lovak által vontatott kocsikon vonultak fel a zenekarok, és 1855-ben már lélegzetelállító jelmezekben vonultak fel a karneválon a gazdagabbak. A munkásosztályba tartozók 1872-ig még csak meg sem pillanthatták a jelmezbe öltözött gazdagokat, ebben az évben azonban már ők is beöltözhettek, és részt vehettek a felvonuláson.
Az első karneváli bál idejében egy találékony bolt Portugáliából importált maskarákat, álbajszokat és szakállakat a hangulat teljessé tételéhez. 1852-ben jelent meg Zé Pereira, a brazil ütőhangszeres együttes, amelyet José Nogueira de Azavedo Paredes – becsületes szakmáját tekintve cipész – alapított. A Zé Pereira végigvonult a város utcáin, és ezzel kezdődött a karnevál. Három évvel később, 1855-ben alakultak meg az első karneváli klubok, a Nagy Társaságok, amelyek szervezettségükkel, allegorikus mozgó kocsijaikkal előfutárai voltak a mostani karneváli felvonulásnak. Abban az időben a karnevál még megőrizte „európai” vonásait a gyarmatosító portugálok kizárólagos részvételével, de az ünneplés fokozatosan „elbrazilosodott”. Ezután elkezdték megrendezni a táncversenyeket, a szambaiskolák versenyét pedig 1928 óta tartják meg – ez a mai karneválok legfőbb látványossága. A szambazene mégis csak 1917-ben lett a karnevál aláfestő muzsikája.
1984-ig kellett várni ahhoz, hogy a mai riói karnevál külsősége, kerete kialakuljon: ekkor hozták létre a Passarela do Sambát, a kétoldalt tribünökkel, lakóházakkal határolt hosszan elhúzódó sétányt, amelyen a szambaiskolák vonulnak végig. A szambaversenyre benevezett táncosok a karnevál előtt több hónappal kezdik a felkészülést. A karnevál szó a latin „carne vale” kifejezésből ered (magyarul: „búcsú a hústól”), bár ezt senki nem gondolná, ha látja a négynapos rendezvény során azt a rengeteg elővillanó, eleven bőrfelületet.
Olvassa tovább! A cikk folytatását megtalálja az Boldogság Magazin február-márciusi számában!
Képzeld el, hogy van egy forgatókönyv, amely feltérképezi az összes olyan utat, amelyet ebben az életben megjárhatsz. Sőt, azt is pontosan elárulja, hogyan tudsz sikeresen célba érni, úgy, hogy mindvégig a benned rejlő potenciált tartja szem előtt! Mindannyiunknak van egy életút története: múlt, jelen és jövő. Mindenki hivatott valamire, mindenkinek van egy életcélja.
Az életutad feltérképezésével te is megtalálhatod azt a célt, amely igazán boldoggá tesz téged és elégedett ember lehetsz, hiszen biztos, hogy szeretni fogod majd, amit csinálsz.
Az életút olvasása a megvilágításról és a felhatalmazásról szól. Bizonyos életesemények és tapasztalatok előre meg vannak határozva, de a legtöbb megváltoztatható a szabad akaratod által. A sorselemzésre szakosodott jósok felderítik a sors, a személyiség és az élettapasztalat sajátos valószínűségeit, hogy azt a bizonyos „jót” elérhesd.
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!