Sokáig kereste az igazi énjét. Nem olvas horoszkópokat, nem idéz szellemeket, nem enged a tenyeréből jósolni – nem akarja tudni és befolyásolni a jövőjét. Más, számára járhatóbb utakat választott.
A róla szóló „önismereti pszichodrámát” mérföldkőnek tartja a szakmai pályafutásában, változtatott rajta, sokat tanult belőle. A világot érzékenyen figyelő, irigylésre méltóan karakán és szabad ember. Mer kockáztatni, hiszi, csak így érdemes léteznie. Mozgás- és látássérült emberekkel sportol, miközben maga is rengeteget kap tőlük. A színésznő jelmez és álarc nélkül érkezett, mesélt az ünnepről, a vágyairól: a szeretet erejéről.
– Főiskolai osztálytársaival 2009-ben feldolgozták az életét, így született meg a Kovács Patrícia című darab, amely arra késztette, hogy kérdéseket tegyen fel magának; más lett utána. Milyen volt és milyen lett?
Jó osztály voltunk, a mai napig is minden évben feldolgozzuk valakinek az életét. Mindenkinek felírnám receptre, hogy egy ilyen „pszichodrámában” vegyen részt. Jókora adag bátorság kellett ahhoz, hogy bevállaljam a gyarlóságomat, a kicsinyességemet, a hazugságaimat. Mindezt csak az osztálytársaimmal együtt tudtam megmutatni. A rólam szóló darab elsősorban színészileg változtatott meg, ugyanis lelkileg olyan szintre kellett levetkőznöm, kitárulkoznom általa, hogy mérföldkőnek érzem a szakmai életemben.
– Azért kérdeztem, mert úgy vélem, az önről szóló darab jó kiindulási pont lehet ahhoz, hogy megtudjuk, milyen az igazi Kovács Patrícia.
Ezt a férjem, a családom, a barátaim jobban el tudnák mondani. De az biztos, hogy alapvetően optimista vagyok és sokat teszek azért, hogy tudjak mosolyogni. Nem tartom magamat önzőnek, igyekszem odafigyelni a környezetemben lévőkre. Esténként igyekszem úgy lefeküdni, hogy rend van a lelkemben és körülöttem.
– Korábban azt mondta, a budai úrilányság összes jó és rossz hozadékát hurcolja a mai napig. Ez mit jelent pontosan?
Sokszínű gyerekkorom volt, könyvek sokaságát emelhettem le a polcokról, alig hétévesen operaházi bérletem volt. A világ számos helyét bejártam, rengeteg kulturális szépséget kaptam az anyukámtól: a világot nyitotta ki nekem. Hogy mi az úrilányság „rossz” hozadéka? Van bennem némi kultúrsznobizmus. Azóta is megválogatom, hogy például mit olvasok, hova megyek, de úgy vélem, ez megbocsátható.
– Gyerekszínész volt, zűrös kamaszévekkel. Mára harmóniába került önmagával. Hogyan sikerült elérnie?
Éppen a gyerekszínészség miatt korán kezdtem a felnőttekéhez hasonló életet élni, ami nem tett jót, sokáig kerestem önmagamat. Hogy végül sikerült rendet teremtenem a lelkemben és önazonos lettem, azt a körülöttem lévő embereknek – a szűk családomnak, a barátaimnak – köszönhetem: jó irányba terelgettek. Amihez persze én is kellően nyitott és befogadó voltam. Rengeteg bajom volt magammal, valójában csak harmincon túl lettem igazán jóban azzal a Kovács Patríciával, akivé váltam.
– Négyszer próbálkozott meg a főiskolai felvételivel. Eleinte azért volt sikertelen, mert nem tudta, kicsoda valójában. A felvételiken egy szerepet próbált eljátszani, azt, akinek magát látni akarta. De nem adta fel, sikerült a vágya; ez azt mutatja, hogy kitartó alkat.
Valóban, rendkívül kitartó vagyok. Akkor vettek fel a főiskolára, amikor önmagam lettem. Színészként úgynevezett bohóc típus vagyok, kaméleon alkat. Képes vagyok hosszan és fegyelmezetten dolgozni, azonban magánemberként öntörvényű és szabad vagyok. Például a hosszú hajamat is dühből, felindulásból vágattam le. Akkoriban éppen nem éreztem jól magam a bőrömben, szinte fuldokoltam abban a helyzetben, amibe kerültem.
– Önmagát védő alkat, aki nem beszél a problémáiról, kifelé azt mutatja, mintha minden rendben lenne. Mi segít a belső rendteremtésben? Netán az ezotériát is használja?
Nem. Egyszer egy asztrológus megcsinálta a horoszkópomat, vagy négy órán keresztül elemzett. Sok elgondolkodtató igazság volt az általa elmondottakban, ami, bevallom, meglepett. Ez azonban nem befolyásolja a hétköznapjaimat. Nem olvasok horoszkópokat, nem engedem, hogy jósoljanak a tenyeremből és nem idézek szellemeket. Nem akarom tudni és befolyásolni a jövőmet. Az egészséges életben – a rendszeres mozgás, a helyes táplálkozás harmóniateremtő erejében – viszont hiszek. Vegetáriánus vagyok, nem dohányzom és nem iszom cukros italokat. Igyekszem környezetbarát módon élni. Amikor néha esténként egy-egy előadás után elcsábulok és elszívok egy cigarettát, kifejezetten haragszom magamra.
– Pályája kezdetén az egri színházban játszott, jelentős szerepeket kapott. Eljött, mert azt érezte, elkényelmesedik, ismétli önmagát. Legutóbb a Vígszínházból jött el. Mindig el kell jönnie valahonnan?
Ne gondolja, hogy sportot űzök ebből, egyáltalán nem esik jól a lelkemnek, hogy állandóan felállok. De önmagamat romboló kompromisszumokat sem köthetek pusztán attól való félelmemben, hogy nem lesz munkám. Ötvenévesen akkor leszek boldog, ha elmondhatom, hogy szabad ember maradtam. Hogy egész addigi életemben képes voltam hű maradni az elveimhez. Egerben nagyon jó dolgom volt, de azt éreztem, hogy rutinból dolgozom, hogy elfáradtak a mozdulataim – és a lelkem is. Valahogy minden túlzottan biztos és előre kiszámítható volt. Én pedig az olyan helyzeteket szeretem, amelyekben kockáztathatok. Máté Gábortól és Horvai Istvántól azt tanultam a főiskolán, hogy egy színésznek nem szabad visszabeszélnie, sem megsértődnie a színpadon. De a színpadon kívüli véleményemre jogot tartok! Szabad és autonóm ember vagyok, aki szívesen képviseli önmagát. Nem engedem meg magamnak, hogy féljek. Hiszem: aki vállalja önmagát, nem alkuszik a végletekig, mer lépni és kockáztatni, eleve nem jöhet ki rosszul a dologból.
– Gyorsan dönt?
Nem. A Vígszínházból való eljövetelemen is egy évig tipródtam, de minden jelentős döntésemen sokáig rágom magam. Fontosak a megérzéseim, de ésszel határozok a sorsomról, nem hirtelen érzelmi felindulásból.
– Megbocsátó?
Ma már talán igen. Egyszer úgy volt, hogy egy bizonyos filmszerepet én kapok meg, aztán a rendező mégis másképp döntött. Nehezen éltem meg, haragudtam rá. Úgy alakult, hogy ez az ember később visszatért az életembe, újra dolgozni hívott, egy másik filmjébe. Papírforma szerint meg kellett volna sértődnöm, addigra azonban képes voltam megbocsátani neki. Jó érzés volt újra hinni benne.
– Érdekes szokásai, előadás előtti rítusai, saját babonái vannak. Miért fontosak önnek?
Mindegyik más, és minden darabhoz más-más rítus tartozik. Fontos például, hogy előadás előtt milyen útvonalon és hányra megyek be a színházba, iszom-e kávét a színrelépés előtt vagy éppen melyik szemceruzámat használom. Egerben Csehov Három nővérét játszottuk. Egyszer egy próbán ott álltam a takarásban, amikor Jordán Adél volt színpadon és ő ezt észre is vette és mondta, hogy jól esett neki, hogy ott voltam. Attól fogva mindig ott álltam és figyeltem a játékát, mert tudtam, neki is fontos, biztonságot ad. Szeretem, ha lehet igazodni a létezésemhez, nem vagyok váratlan, abszolút kiszámíthatóak a lépéseim. Ha ott kell állni a háttérben a másik emberért, akkor ott állok, ha esik, ha fúj. Ha valamiért nincs meg az adott darabhoz tartozó rituálé – például dugó van, és látszik, hogy nem érek be az általam megszabott időre a színházba –, kétségbeesem. Ezek egyfajta megszokások, a saját hagyományaim, amelyek a belső nyugalmamhoz szükségesek.
Egyébként nem vagyok babonás, annak ellenére sem, hogy egyik évben éppen péntek 13-án történt velem valami nagyon jó, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet. Erről nem szeretnék bővebben beszélni, túlzottan személyes ügy, maradjon az én titkom.
– Nem lenne teljes ez az interjú, ha nem beszélnénk az állatokról. Mit jelentenek az életében?
Mindig volt és mindig lesz kutyám, most éppen kettő van. Igazi társaim. Szükségem van a velük eltöltött időre, a sétákra, rendet és rendszert teremtenek a kaotikus életemben.
– Kiderült, hogy férjével, Gusztos Péterrel egymásnak vannak teremtve. Hisz az eleve elrendelésben? Abban, hogy ez a kapcsolat „megíratott”?
Abban biztos vagyok, hogy nekünk találkoznunk kellett, hogy közünk van egymáshoz. Hasonlóan látjuk a világot, azonos az értékrendünk, könnyű volt egymás életritmusát elfogadnunk. Amikor Péter politikus volt, azt gondoltam, a politika nem is áll annyira távol a színháztól, a cirkusztól. Bár én nem az egykori politikusba, hanem az emberbe, a férfibe szerettem bele.
– A férjével közösen hozták létre a Suhanj! Alapítványt, amely a mozgássérült és látássérült embereket segíti, hogy sportolhassanak.
Péter már korábban is gondolkodott azon, hogy érdemes lenne megcsinálni, de az ötlet akkor vált valósággá, amikor befejezte a politikai pályafutását. Ez is mutatja, mennyire komolyan gondolta: nem kampánynak vagy PR-fogásnak szánta. Nagyszerű érzés, hogy ebben is a társa lehetek. A házasságkötésünkkor senkitől nem kértünk nászajándékot, hanem azt, hogy a barátaink, szeretteink utalják át az alapítvány számlájára a nekünk szánt összeget. Így most van lehetőségünk segíteni: közös futásokat, spinning edzéseket szervezünk látássérülteknek, egy év alatt több mint száz önkéntesünk lett. Ez is bizonyítja, hogy él az emberekben a segítés igénye. Az önkéntesektől és suhancainktól egyaránt rengeteget tanultunk. Az együttléteink közös munkával járnak: a hátrányos helyzetűeknek is ki kell mozdulniuk a négy fal közül, nekik is nyitniuk kell a többiek felé, ami bizony nem mindig könnyű. Számos új embert kaptam az alapítványtól és köszönöm, hogy egyre többen megajándékoznak a figyelmükkel, a szeretetükkel, amit természetesen igyekszem viszonozni.
– Mire ezek a sorok megjelennek, már csak néhány hét választ el bennünket a karácsonytól. Gyerekkorukban az öccsével eljátszották az István, a királyt, a család minden ünnepen boldogan nézte. Milyennek képzeljük el az akkori előadásukat?
Legalább százszor láttam a darabot a Nemzeti Színházban, Bubik Istvánnal és Vikidál Gyulával. Otthon gyakran feltettük a bakelitlemezt, kívülről tudtuk az összes dalt. Úgy gondoltam, muszáj szerepelnünk karácsonykor és ezt az öcsémen is „átvertem”. Minden egyes szerepet eljátszottunk, igazságosan felosztottuk a feladatokat egymás között. Jelmezeket eszkábáltunk, a nappali bútorait használtuk díszletnek, például az asztal volt Géza sírja, máig emlékszem, ahogy álltam felette és teljes átéléssel énekeltem. Bájos volt, mára szép emlékké szelídült, amelyről féltve őrzött családi fotók tanúskodnak.
– Álma, hogy egy karácsonyt Amerikában tölthessen, egy másik vágya pedig, hogy együtt úszhasson egy delfinnel. Van rá esély, hogy mindez hamarosan megvalósul?
Remélem, így lesz. Szeretnék hosszabb időt eltölteni New Yorkban, de Berlin legalább ugyanannyira vonz, mindkét várost szeretném felfedezni. Tudom, hogy lesz hozzájuk közöm. A delfinimádatom gyerekkoromból ered, általános iskolában a Delfin őrsnek voltam a vezetője. A nagypapám rajzolta meg a zászlónkat, nagyon tetszett. Felnőttként is lett közöm ezekhez a kedves állatokhoz: a Delfines kaland című filmet szinkronizáltam. Az Intercom a premier előtti vetítés teljes bevételét a Suhanj! Alapítványnak ajánlotta.
– Mit jelent önnek az ünnep?
Felnőttként a karácsony számomra gyakran a munkát jelenti, hiszen eddig szinte minden ünnepen színpadon álltam, játszottam. Én vagyok másoknak az ünnepi ajándék. Gyerekkoromban otthon már december elejétől minden nap ünnep volt. Édesanyánk korán feldíszítette a lakást, narancs- és fenyőillat terjengett. Idén hosszú évek óta először úgy alakult, hogy nem dolgozom az ünnepek alatt. Bevallom, ez most nagyon jól jön, vágyom némi lassításra, lelki nyugalomra, az ünnepekben átsuhanó, tapintható szeretetre. Finom teát szürcsölgetve ülni otthon a meghitt, gyertyafényes szobában. Ennél nem is kell több.
Nem is hinnéd, hogy mennyi közös van benned és a hírességekben! Elég csak a csillagokra nézned, és máris megtudhatod, hogy ugyanolyan lelkes és intenzív személyiség vagy-e, mint Julia Roberts, vagy esetleg egy természeténél fogva intuitív és analitikus szűz, mint Beyoncé. Bármi is legyen a csillagjegyed, bőven akad olyan sztár, aki szintén ugyanannak a jegynek a szülöttje, mint te. A sztárhoroszkóp kiváló útmutatás lehet számodra is, és ha egy-egy konkrét problémára keresel megoldást, akkor sokat tanulhatsz a celebek történeteiből. Fedezd fel rejtett képességeidet és ismerd meg jobban magad a sztárhoroszkóp segítségével, hívd asztrológusainkat, vagy tudj meg még többet!
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!