Az aura úgy öleli körül a testet, mintha csak egy buborék volna. Megvédi a külső, káros energiáktól és káros behatásoktól, nem fizikai, hanem inkább spirituális szinten. Egy folytonosan változó energiamező. Minden élőlény rendelkezik aurával, de néhány elmélet szerint tárgyak is képesek aurával rendelkezni.

"Az elmúlt 6 év alatt minden egyes kezelés csoda nekem és a hozzám forduló hívóimnak és betegeimnek egyaránt!"

Az aurafotózás láthatóvá teszi a hagyományos módon nem látható aurát, most viszont egy ritka képességet, az aurahallást vesszük szemügyre.

A „csakra” szanszkrit kifejezés, pontos fordításban „kereket” jelent, itt azonban természetesen nem egy kocsi kerekére kell gondolnunk, hanem az éteri test körül, annak felszínén keringő energiaörvényekre.

Az ember azóta fél a haláltól, amióta tudatára ébredt létezésének.

Egykor senki sem hitt benne, később divattá vált lefotóztatni az aurát, majd sokan maguk is megpróbálkoztak a meglátásával. De lássuk, mi is az aura, kik és hogyan képesek látni azt, és mit tudhatunk meg a segítségével!

Egyetlen szülőnek sem kell mondani, hogy a gyermeke különleges. Vannak azonban olyan kicsik (és kicsit nagyobbak), akik valóban erősen eltérnek az átlagtól. Képességeik miatt a többiek fölé emelkednek, az oktatási intézmények mégis hajlamosak „nehezen kezelhetőnek” nyilvánítani őket. Ők az indigógyerekek…

Az aurafotózás, az aura láthatóvá tételének ötlete az ún. Kirlián-effektus felfedezéséhez kapcsolódik. Az energiaburok vagy -mező léte a szkeptikusok szemében azonban továbbra is puszta hipotézis maradt. Annyi biztos, hogy érvek és ellenérvek mindkét oldalon felmutathatóak.

„Az ágyamban feküdtem. Nem aludtam, de nem is voltam teljesen éber. Kellemes, pihentető állapot volt. Egyszer csak azt láttam, hogy a testem árnyképe leválik a valódi tagjaimról, felemelkedik, rövid ideig lebeg, majd kifelé indul a szobából. Megrémültem, és magamhoz tértem. Eltűnt az árnykép.”