Kinek ne lennének néhanapján rémálmai, de vajon védekezhetünk-e valahogyan ezek ellen? Az észak-amerikai indiánok hite szerint a megoldás egyszerű: csapdát kell állítani, és fogságba kell ejteni a lidérces álmokat. Ezért készítették az álomcsapdákat.

Nem tudni pontosan, honnan ered a péntek 13-hoz köthető babona, de az biztos, hogy a nyugati világot teljesen megfélemlítette ez a nap.

A karácsonyi ünnep szinte minden mozzanatához fűződik valamilyen babona vagy hiedelem a régi korokból. Nézzünk most párat ezek közül!

Nem is olyan rég a téli időszak még arra adott alkalmat az embereknek, hogy – a mezőgazdasági munkák lezárultával – egy kicsivel több időt szenteljenek magukra és egymásra. Ilyenkor lehetett kipihenni az egész éves fáradalmakat, készülni a következő évre, hálát adni, és persze jóslásokba bocsátkozni a jövő évet illetően.

A karácsonyi ünnepkör már december elején, az adventi időszakkal elkezdődik. Rengeteg hagyomány és babona kapcsolódik ehhez a néhány héthez a népi világban.

Gyakran nem emlékszünk az álmainkra, vagy csak zagyva történetfoszlányok maradnak meg belőlük. A jósálmok viszont tisztán és erősen jelentkeznek, hiszen fontos üzenetet közvetítenek.

A szó eredetét többféleképpen magyarázzák, gyakran például a „babvetés” (jóslási módszer) szóból eredeztetik. Olyan, a világ mágikus szemléletéből fakadó hitet jelent, ami nem a hétköznapi logikán vagy a tudományos magyarázatú ismereteken alapul. Lényege, hogy össze nem függő dolgok között rejtett összefüggést tételez. Sok babonát ezért előjelként, jóslatként értelmeznek.

A babonák egyidősek az emberiséggel. Összefüggést látni egymástól független események között, magyarázni a felfoghatatlant, az indok nélkülit, ez öröktől fogva igény bennünk.

Az álomfejtés a történelem előtti idők óta ismert ezoterikus tudomány, mely különféle jelentéseket rendel hozzá az álmainkban megjelenő szimbólumokhoz. Az álomfejtés sok nép hagyományában a jóslás egyik közkedvelt formájaként ismert.