Ahogy sok egyéb, a tudomány által el nem ismert (ezoterikus) módszer, a jelgyógyászat is erősen megosztja az embereket. A hit persze ez esetben is mindenkinek a magánügye!

Kinek ne lennének néhanapján rémálmai, de vajon védekezhetünk-e valahogyan ezek ellen? Az észak-amerikai indiánok hite szerint a megoldás egyszerű: csapdát kell állítani, és fogságba kell ejteni a lidérces álmokat. Ezért készítették az álomcsapdákat.

A természeti képződményeket évezredek óta gyakran mágikus, spirituális jelentéssel ruházzák fel a különféle kultúrkörökben. Sorozatunkban megvizsgálunk néhány földrajzi fogalmat – az ezotéria szemüvegén keresztül. Most következő részünkben a sivatagról lesz szó.

Léteznek olyan helyek a földgolyón, amelyeket a helybéliek gyógyító vagy éppen mágikus tulajdonságokkal ruháznak fel. Ezek a kultikus helyszínek szinte minden kultúra és vallás monda- és mesevilágában fellelhetők. Ilyenek a perui Pampas de Jumana-fennsík ábrái, a Nazca-vonalak is.

Bár a többség ma már csupán a fantázia termékeinek tartja őket, a természetközeli népek még mindig evidenciaként tekintenek létezésükre. Ősi hitvilágukban a démonok gonosz lények, akik rendszeresen megszállják az embereket, és csúf dolgokra kényszerítik őket.

Az indiánok hittek abban, hogy a totemállatok vigasztalói, tanácsadói egyfajta őrangyalai az embernek. A totemállatot nem az ember választja, hanem fordítva. A totemállat erőt ad, és tanácsot is kérhetünk tőle.