A tibeti buddhizmus tanításai pontos képet festenek arról, mi vár ránk a halál után. Ezeket a tanításokat gyűjtötték össze abban az ősi szentkönyvben, amit a nyugati emberek Tibeti Halottaskönyvként ismernek. A könyv eredeti címe: Bardo Tödol, melynek jelentése: „a köztes létből hallás útján való megszabadulás”.

A telepátia, vagyis gondolatátvitel jelenségére máig nem született tudományos magyarázat, ennek ellenére szinte minden ember (még a spirituálisan kevésbé fogékonyak is) tapasztalhatták már létezését. De mi lehet ez, és hogyan idézhetjük elő tudatosan?

Rohanó világunkban mind többen küzdünk különféle lelki eredetű betegségekkel, szorongásaink sokrétűek és növekvő tendenciát mutatnak, az ellazulásra pedig egyre kevesebb időnk és erőnk marad. A meditáció hasznos segítség az önismeret gazdagításában, relaxációban, feltöltődésben.

Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblája nem kevesebbet állít, mint hogy a mikrokozmosz, azaz az ember világa tükre a makrokozmosznak és viszont, az ember világának tükre a makrokozmosz. Ezt azt jelenti, hogy egymással analógiában, azaz jelentésükben közös nevezőben találkoznak. Ha ezt megértené az emberiség, sokkal boldogabbá válhatna.

Fejből tudjuk személyes adatainkat, el tudjuk mondani, hány évesek vagyunk, hol lakunk, mi a leánykori nevünk stb., de vajon ismerjük-e önmagunkat valójában? Egy önismereti meditáció csodálatos élményekkel gazdagíthat bárkit, aki új információkat szeretne feltárni arról a személyről, akit elvileg a legjobban ismer a világon – önmagáról.

„Az álmokat hagyjuk meg álmoknak. Még oly gyengédek, hogy kézzel nem lehet nyúlni hozzájuk.” (Krúdy Gyula)

Bár a többség ma már csupán a fantázia termékeinek tartja őket, a természetközeli népek még mindig evidenciaként tekintenek létezésükre. Ősi hitvilágukban a démonok gonosz lények, akik rendszeresen megszállják az embereket, és csúf dolgokra kényszerítik őket.

A testen kívüli élmények során a lélek elhagyja a testet, és kalandozásra indul az asztrálvilág vagy a magasabb valóságok felé.

Bár úgy tartják, a szem a lélek tükre, a másik ember „tükrében” sokszor tisztábban láthatjuk önmagunkat, mint gondolnánk!