Nagyjából a 18. század végétől lett elfogadott szerte a világon, hogy az emberek elhunyt szeretteikre való emlékezéssel töltik a november első napjait.

A piramisok kapcsán legelsőként talán mindenkinek a gízai építmények ugranak be. Pedig hasonló építményeket Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrika más országaiban (pl. Etiópia), sőt Európában is találunk…

Az embereket öntudatra ébredésük óta foglalkoztatja a halál és az utána következő feltételezett élet kérdése. Valóban minden megszűnik az egyén számára a test halálával? Ki dönti el, mikor jön el az idő? Van-e Mennyország és Pokol, kell-e félnünk a hatalmas Bíró ítéletétől? Vannak, akik azt állítják, tudják a választ ezekre a kérdésekre.

Azok, akiknek halálközeli élményben volt részük, általában lélekben teljesen megváltozva élik tovább az életüket. Türelmesebbek, kiegyensúlyozottabbak lesznek. Nem félnek már többé a haláltól annyira, gyakran bátrabbakká és sokkal inkább vállalkozó kedvűekké válnak, mint azelőtt voltak. De vajon miért van ez így? Mit tapasztalhattak meg „odaát”?

Ha valamilyen betegséggel küszködik, hívja segítségül a gyógyító angyalt, Rafaelt! Nem tesz majd csodát Önnel, de irányt mutat, merre induljon el a gyógyulás útján, milyen orvost keressen fel, milyen típusú gyógyszert vagy alternatív módszert válasszon.

A látók szerint a léleknek a halál után 48 napja van arra, hogy eltávozzon ebből a világból. Szerencsés esetben ez sikerül is, ám sokszor előfordul, hogy távozása akadályokba ütközik.

Sorozatunkban azok közül a jelképek közül szemezgetünk, amelyek végigkísérték az emberiség történelmét. E szimbólumok jelentése együtt alakult, formálódott a különféle népek és kultúrák életével. Ezúttal a tojás, pontosabban a Világtojás szimbólumát vizsgáljuk meg.

Az emberek nagy többsége szerint angyalokkal kommunikálni gyerekes, sőt egyenesen nevetséges dolog. Sokan soha nem „süllyednének” arra a szintre, hogy láthatatlan lényektől kérjenek segítséget, vagy nekik mondjanak köszönetet. Pedig ezek a lények akár életünk megmentői is lehetnek.

Indiai családjában generációk foglalkoznak jövendőmondással. Ő eredetileg nem akart főállású sorselemző lenni, végül mégis ebbe az irányba kanyarodott az élete. Biztos abban, hogy a sorsunk nem előre meghatározott, alakulásában nagy a szabadságunk és a felelősségünk.