A keleti vallásokban évezredeken keresztül megmaradt, s mind a mai napig tartja magát a hit, hogy a lélek már a születése előtt is élt, és a halál után is élni fog. Újjászületik, egy új testben kezd új életet mindaddig, amíg be nem teljesíti a rá szabott feladatokat, és el nem éri az örök nyugalmat.

A tibeti kultúrában az emberi és kozmikus jó elsajátítóját és terjesztőjét harcosnak nevezik. Harcosnak, aki az agresszió ellenében a békét közvetíti a jó és az önmegismerés ösvényén járva. Az élet háború, amit minden nap meg kell nyernünk. Erről szól az ősi tibeti Sambhala-hagyomány.

A vallások egyfajta egyetemes biztonságérzetet nyújtanak az emberek tömegeinek. Célt, értelmet adnak az életnek, a nehézségeknek is, okot arra, hogy az utolsó utáni pillanatig küzdjünk.

A felmérések szerint kevesebbet szexelünk, mint évtizedekkel korábban, mégis egyre nagyobb hangsúly kerül az érzéki örömökre. Egyre többen áldoznak a keleti tanok oltárán, a fiatalok hamarabb kezdenek nemi életet élni, és többet beszélünk szexuális identitásról, illetve annak zavarairól is, mint eddig.

Mai napig tartja magát egy elképzelés, miszerint a megfeszített ember, akit a keresztények Jézus néven ismernek, nagy – az ő korában gyakorlatilag felfoghatatlan – távolságot és több országot járt be, mielőtt beteljesítette volna sorsát.

Gondolkozott már azon, mit kérdezne Istentől, ha lehetősége nyílna rá? Miért ne tehetné fel a kérdéseit akár azonnal, ebben a percben? Hiszen, ha Ő valóban létezik, akkor mindenütt ott van, mindenről tud, rólunk és a kérdéseinkről is. De hogyan hallhatjuk meg a válaszát?

A "szkeptikusok" és az "ezoterikusok” ősi ellenségek. Nem pusztán, mert más véleményt képviselnek, hanem főképp mert mondhatni „természetűkből adódóan” elutasító magatartást tanúsítanak a másik oldallal szemben.

A világrendek szinte kivétel nélkül vertikálisan tagolják az univerzumot. Ebből a szempontból minden vallás egyforma, hiszen az összes feltételezi az alá-fölérendeltségi viszonyt az ember és a Teremtő, a Legfelsőbb hatalom között. Másrészt lényegében minden vallás ugyanarra tanít: az erkölcsös, azaz az Isten törvényei szerint való életre, illetve a világegyetem szabályainak betartására és betartatására.

A legtöbben végzetnek, sorsnak vagy előre elrendelésnek fogják fel. A karma azonban ennél sokkal több: egyszerű és frappáns leírása annak a komplex és bonyolult dolognak, amelyet a keleti filozófiák életküldetés, életfeladat alatt értenek.