Az ünnepek alatt minden a vacsoránál kezdődött. Az apám ugyanis elkezdett a politikával hergelni engem. Az volt a meggyőződése, hogy az iskolában agymosást kaptam, és politikai nézeteim teljesen tévútra tértek. Amikor pedig egyszerűen azt tanácsoltam, hogy – „Élvezzük egyszerűen csak a vacsorát és egymás társaságát. Biztosan vannak más, fontosabb dolgok is amiről beszélhetünk.” – próbálkozásom teljes kudarcba fulladt. Minden alkalommal, amikor a politikával állt elő, akkor esélyem sem volt az ellen, hogy kioktasson, és közölje velem, hogy mekkora tévedésben élem az életem. Bármit is mondtam, ő mindig az ellenkezőjét állította. Az egyik évben végül a beszélgetésünk olyan mértékű gyűlöletbe és mocskolódásba torkollott, hogy könnyeimmel küzködve felálltam az asztaltól, és otthagytam őket. Az apám igazi „nehéz eset”.