Az elmúlt 15-20 év során megszületett egy olyan különleges, új generáció, amely a világ, illetve az általánosan elfogadott világszemlélet megváltoztatására hivatott. Ők az indigó-, valamint a kristálygyerekek.

Van némi különbség abban, hogy valaki gyerekként vagy felnőtt fejjel készül-e az ünnepekre. Míg a gyerekek töretlen izgalommal várják, a felnőttek egyre több szorongással közelítenek hozzá. Számukra az öröm és a szeretet fennköltsége ugyanis gyakran alulmarad a karácsonyozás stresszfaktoraival szemben.

Az „angyalhit” gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, vagy legalábbis az írott történelemmel. A hivatalos terminus szerint az angyalok Isten küldöttei, vagy a Teremtő feltétlenül engedelmeskedő szolgái. Isten akaratát, üzenetét közvetítik az embereknek – erre utal héber nevük, a malách is, amely hírnököt, követet jelent.

A testen kívüli élmények során a lélek elhagyja a testet, és kalandozásra indul az asztrálvilág vagy a magasabb valóságok felé.

A néphitben gonosz, hajlott hátú öregasszonyokként élnek, valójában azonban a boszorkányok vagy boszorkák egyrészt lehetnek jók és szépek is (lásd például az Óz, a nagy varázsló keleti boszorkáját), másrészt a boszorkányság nem kizárólag a nők privilégiuma (filmes példánál maradva, gondoljunk csak a Warlock hőseire).

Lehet, hogy otthonunkon láthatatlan lakókkal osztozunk? Az alábbi három jelből felismerhetjük a szellemek jelenlétét a lakásban.

A Csillag a remény fénysugara, amely felcsillan a sötét alagút végén. A tizenhetes számú tarot lap válaszol az előző kártya, a Torony által generált helyzetre. Egyfajta vihar utáni csendet jelent.

Aurával az élőlények és az élettelen tárgyak is rendelkeznek. A hivatalos definíció szerint az aura színes körvonalak összessége, amit a tárgyak, illetve az élőlények bocsátanak ki magukból rezgéseik által. Az emberek közül sokan képesek érzékelni ezt – ha nem is szemmel, de bizsergéssel, borzongással biztosan. De mi a helyzet a látással?

Bár úgy tartják, a szem a lélek tükre, a másik ember „tükrében” sokszor tisztábban láthatjuk önmagunkat, mint gondolnánk!