Az aurafotózás, az aura láthatóvá tételének ötlete az ún. Kirlián-effektus felfedezéséhez kapcsolódik. Az energiaburok vagy -mező léte a szkeptikusok szemében azonban továbbra is puszta hipotézis maradt. Annyi biztos, hogy érvek és ellenérvek mindkét oldalon felmutathatóak.

Mai napig tartja magát egy elképzelés, miszerint a megfeszített ember, akit a keresztények Jézus néven ismernek, nagy – az ő korában gyakorlatilag felfoghatatlan – távolságot és több országot járt be, mielőtt beteljesítette volna sorsát.

Három világ létezik, melyet megkülönböztetünk. A mi asztrál világunk, melyben fizikálisan létezünk, a túlvilág, melyet mennyországnak nevezünk és az alvilág, amit pokolként ismerünk. Mindhárom világból kérhetünk és kaphatunk is segítséget.

Hérakleitosz híres tétele miszerint „nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba...”, azaz a pantha rhei – magyarul: „minden folyik” – elve azt mondja ki, hogy a világegyetemben egyvalami állandó csupán: maga a változás. Vajon igaza van-e az ókori filozófusnak abban, hogy minden örökös mozgásban, állandó változásban van?

Romantikus a hangulatunk a sok rózsaszín és fehér színnek, a virágzó gyümölcsfáknak, valamint az első napsugár hatására nyíló virágok színpompájának köszönhetően. A tavaszi kikelet egy stílust, egy életérzést is hoz magával, hiszen a színek, a tárgyak és a növények összessége pompázik.

A „mandala” szó jelentése: kör. A kisgyermek első rajzpróbálkozásai általában körvonalak, karikagyűrűt hordunk a folytonosság jelképeként, körtáncot járunk, és még ezer szállal kötődünk a körhöz mint formához. Vonzza a tekintetünket, lelkünk képes elmélyülni szemlélésében.

Léteznek olyan helyek a földgolyón, amelyeket a helybéliek gyógyító vagy éppen mágikus tulajdonságokkal ruháznak fel. Ezek a kultikus helyszínek szinte minden kultúra és vallás monda- és mesevilágában fellelhetők. A legcsodálatosabb pedig, hogy sokszor csak karnyújtásnyira vannak tőlünk…

A feng shui – a térrendezés kínai művészete –, illetve az asztrológia vagy csillagjóslás csak első pillantásra tűnik egymástól távol eső területeknek. Valójában mindkettő az ember (saját magunk és mások) megismerésére törekszik, a két ősi tudomány tehát remekül kiegészítheti egymást.

Minden, ami él, a boldogság, az elégedettség felé törekszik. Az egysejtűektől kezdve a növényeken és az állatokon át az emberig, minden élőlény igyekszik megtalálni és fenntartani azt az állapotot, amiben a legjobban érzi magát, és ami a legelőnyösebb a fejlődése szempontjából. Mi lehet az oka mégis, hogy sok ember boldogtalan? És egyáltalán mi a boldogság?