A nagy tavaszi megújulás jegyében ne csak arcukat akarjuk fiatalabbnak láttatni a valóságosnál. Ne feledjük, hogy valós korunkról a kezünk árulkodik leginkább, így ez is megérdemel némi kényeztetést.

„Párkapcsolati problémával hívtam fel Christian Pantherát. Emlékeztem rá, már korábban láttam egy televíziós show műsorban, bizalmat sugárzott, ezért őt kerestem fel a problémámmal...

Mint minden ősi nép, a kelták is hittek az apró nép, tündérek, koboldok, manók létezésében, és abban, hogy szerencsét hoznak. Szerették Őket maguk körül tudni. A házban kis szentélyt készítettek nekik, hogy legyenek mindig velük. Egy évben csak egyszer, Imbolckor (február 1-jén) gyújtottak nekik gyertyát, melyhez egy kis rítus is járult.

A színek mágikus erővel bírnak, szimbólumoknak számítanak. Egyedi energetikájuk van, önálló jelentést hordoznak. Érzelmekkel telítik a formát. Éppen ezért nem árt tisztában lennünk jelentésükkel, hiszen segíthetnek az élet bármely területén, legyen szó egészségről, karrierről vagy lelki megerősítésekről.

A sárkányok erejével, tudásával, hatalmával segíti az embereket életük jobbá tételében idestova 20 éve. Teszi ezt a rúnák, a cigány- és tarotkártya, valamint a közvetlenül érkező égi üzenetek segítségével.

Létéről sokan tudnak, ám – elsősorban az IQ több évtizedes térhódításának köszönhetően – annál kevesebben alkalmazzák vagy tanulmányozzák behatóbban. Holott az érzelmi intelligencia legalább olyan fontos (ha nem fontosabb), mint a „hagyományos” intelligencia.

A keleti vallásokban évezredeken keresztül megmaradt, s mind a mai napig tartja magát a hit, hogy a lélek már a születése előtt is élt, és a halál után is élni fog. Újjászületik, egy új testben kezd új életet mindaddig, amíg be nem teljesíti a rá szabott feladatokat, és el nem éri az örök nyugalmat.

A tibeti kultúrában az emberi és kozmikus jó elsajátítóját és terjesztőjét harcosnak nevezik. Harcosnak, aki az agresszió ellenében a békét közvetíti a jó és az önmegismerés ösvényén járva. Az élet háború, amit minden nap meg kell nyernünk. Erről szól az ősi tibeti Sambhala-hagyomány.

Mi sem természetesebb annál, hogy minden egészséges gyermek lát. Sokan állítják azonban, vannak köztük olyanok, akik mást, többet is látnak, mint a felnőttek. Vajon csupán fantáziájuk élénk, vagy tényleg léteznek az úgynevezett látó gyerekek?