A természeti képződményeket évezredek óta gyakran mágikus, spirituális jelentéssel ruházzák fel a különféle kultúrkörökben. Sorozatunkban megvizsgálunk néhány földrajzi fogalmat – az ezotéria szemüvegén keresztül. Most következő részünkben nem egy földrajzi helyről, hanem a Földünket éltető csillagról, a Napról lesz szó.

Gyermekmesék rettegett hőse még ma is a boszorkány, aki nemcsak rút, de még gonosz is, és nem kegyelmez senkinek. Ismert tény, hogy a 18.-19. században számtalan boszorkányper és kivégzés történt. De vajon kik voltak a boszorkányok egyáltalán?

Mindannyian egy járművön utazunk, Föld bolygónak nevezzük. Még ha tágabb értelemben különbözőek is vagyunk minden, ami velünk történik kihat másokra, és minden ami másokkal, kihat ránk.

A ma emberének nincsenek, vagy csak alig vannak tiszta gondolatai, még kevésbé tiszta érzései. Kusza, kapkodós elméletek kavarognak a fejekben, márpedig amíg a gondolatok és érzelmek nem tisztázottak, addig a cselekedetek sem lehetnek jók.

Ha hisszük, hogy mindent Isten teremtett, ebből az is következik, hogy még a rossz dolgok is tőle származnak. De kik vagy mik egyáltalán azok a sötét hatalmak?

A Dr. Gail Carr Feldman és Eve Adamson szerzőpáros könyve terjedelmes címe ellenére nem szemfényvesztés. Helyenként nehezebben emészthető, de mindenképpen hasznos útmutató a világ egyik legnagyobb csodájához: a gyermekszüléshez, valamint az azt megelőző állapothoz.

Nem kell ahhoz kacsalábon forgó palota, hogy valahol jól érezzük magunkat, ahogy egy gyönyörű villában sem biztos, hogy kellemes a közérzetünk. Vajon miért van, hogy egyes helyek, épületek vonzzák az embert, míg máshonnan valósággal menekülnénk?

Ki ne érezte volna már életében azt az erőt, energiát, amivel a ragyogó Nap sugara tölti fel a teremtett világot? Ezt sóvárogjuk a tél végén, de tulajdonképpen mindig, bármely évszakról legyen szó. Ezt a vitalitást, erőt azonban megteremthetjük saját bensőnkből is.

Mi vár ránk a halál után? A kérdés minden embert foglalkoztat. Nemcsak azért, mert az egyetlen biztos az életünkben a valamikor bekövetkező halálunk, de azért is, mert halottai mindenkinek vannak.