Az ezoterikus gondolkodás és világkép sajátossága, hogy nem kizárólag a szemünknek hiszünk, hanem hiszünk és tudunk olyan dolgokat is, melyeket megtapasztalni – legalábbis szokványos értelemben vett érzékszerveinkkel – nem vagyunk képesek.

Pataky Katával, Monty Roberts egyetlen kelet-európai tanítványával bátorságról, boldogságról, alázatról és a lovak tiszteletéről beszélgettünk.

Máig nincs válaszunk arra a kérdésre, hogy van-e élet az élet után, és ha igen, milyen minőségben, milyen formában, főképpen pedig hol? Ha pedig nincs tovább a halálunk után, akkor sem marad bennünk kevesebb a kérdés és a kétely. Lehetséges, hogy ennyi volna? 60-70-80 év, sokaknak még ennyi sem, és nem marad belőlünk semmi, csak az itt maradtak emlékeiben?

Vindornya a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, vizek, mocsarak és hőforrások adják erejét, pompás virágok, cikázó pillangók és szerelemittas madárrajok töltik meg élettel. Akit azonban nem szédít meg a természet, azt másféle vonzás hozza erre. Vindornyalak idillikus domboldalán a nyugalmában is vibráló Vindornyalaki Mesék Falva.

Mire kaphatunk választ az ingától? Nagyjából mindenre, legalábbis életünk fontos kérdéseire (nemcsak a jövőre vonatkozó kérdésekre) mindenképp megadhatja a választ. Miért mégis a feltételes mód? Nos, mert az inga használatához szükséges némi hit, intuíció és objektivitás is.

Vannak ugyan megrögzött szkeptikusok, akik akkor sem hinnék el a szellemsztorikat, ha ők maguk állnának szemben a „fej nélküli lovassal”, ám efféle furcsaságok, legalább néhányszor mindenkivel előfordulnak az életében. De vajon mennyire biztos, hogy ezek mögött tényleg parajelenségek állnak?

Szokás mondani, hogy mi, magyarok búbánatos nemzet vagyunk. Vajon tényleg így van ez, vagy csak legenda az egész, netán a sikertelenség kényszeres önigazolása?

Rendkívül békés és harmonikus helyszínen, lakásának napsütötte teraszán, madárcsicsergés közepette beszélgettünk Csillagörrel, az EZO.TV tisztánlátójával. Többek között a Föld szívcsakrájáról, a maja naptárról és a személyes boldogságról mesélt olvasóinknak.

Nagyjából a 18. század végétől lett elfogadott szerte a világon, hogy az emberek elhunyt szeretteikre való emlékezéssel töltik a november első napjait.