Legjelentősebb és legkedveltebb, élethosszig tartó szerepe az anyaság. Nagyfiát még húszévesen, főiskolásként vállalta, két kisebb gyermekét pedig már számos szereppel a háta mögött, túl a harmincon. Örök kíváncsinak tartja magát, aki azonban nem kapkod, szereti kivárni élete történéseit. Harmóniában él férjével, a szintén színész Schmied Zoltánnal. Schell Judit azt is elárulta, mi jelenti számára a legfőbb örömöt, és milyennek ígérkezik az idei karácsonya.

Az ember azóta fél az elmúlástól, amióta öntudatára ébredt, ezért az emberiséget már régóta foglalkoztatja a világvége elmélete. Idén, 2012-ben ez a kérdés különösen nagy jelentőséget kap, mivel a híres maja naptár utolsó napja 2012. december 21.

Ritka és szép hivatás a hegedűkészítőé: egyszerre kalandozhat a zene és a faművesség birodalmában – úgy tartják, mindkettő nemesíti a lelket. Több száz éves hagyományokkal bíró munkája okán a jelenben élve is egy picit a múltban jár.

A karácsonyi ünnepkör már december elején, az adventi időszakkal elkezdődik. Rengeteg hagyomány és babona kapcsolódik ehhez a néhány héthez a népi világban.

A maja naptárban a következő hónap napéjegyenlősége kitüntetett dátum. A világvégétől kezdve a pólusváltáson át az Antikrisztus eljöveteléig sok eseményt társítanak ehhez a dátumhoz. De vajon melyik jóslat lehet a legvalószínűbb?

A néphit úgy tartja, a művészek mind bolondok, a bolondok pedig haszontalanok. Ezoterikus szemszögből viszont az úgynevezett bolondok – épp ellenkezőleg – az égiek kegyeltjei.

Az aurafotózás láthatóvá teszi a hagyományos módon nem látható aurát, most viszont egy ritka képességet, az aurahallást vesszük szemügyre.

A gyertya egészen különleges eszköz, mely nem véletlenül kötődik a mágiához. Alapállapotában föld elem, de amikor a viasz folyni kezd, vízzé válik, a füst pedig a levegő elemhez tartozik. Vagyis magában foglalja szinte az egész Univerzumot.

Az ezoterikus gondolkodás és világkép sajátossága, hogy nem kizárólag a szemünknek hiszünk, hanem hiszünk és tudunk olyan dolgokat is, melyeket megtapasztalni – legalábbis szokványos értelemben vett érzékszerveinkkel – nem vagyunk képesek.