Mindannyian egy járművön utazunk, Föld bolygónak nevezzük. Még ha tágabb értelemben különbözőek is vagyunk, minden, ami velünk történik, kihat másokra, és minden, ami másokkal, kihat ránk.

Sorozatunkban azok közül a jelképek közül szemezgetünk, amelyek végigkísérték az emberiség történelmét. E szimbólumok jelentése együtt alakult, formálódott a különféle népek és kultúrák életével. Az utolsó részben a jelképek egyik kvintesszenciájával, a kerékkel foglalkozunk.

A piramisok kapcsán legelsőként talán mindenkinek a gízai építmények ugranak be. Pedig hasonló építményeket Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrika más országaiban (pl. Etiópia), sőt Európában is találunk…

Az embereket öntudatra ébredésük óta foglalkoztatja a halál és az utána következő feltételezett élet kérdése. Valóban minden megszűnik az egyén számára a test halálával? Ki dönti el, mikor jön el az idő? Van-e Mennyország és Pokol, kell-e félnünk a hatalmas Bíró ítéletétől? Vannak, akik azt állítják, tudják a választ ezekre a kérdésekre.

Habár a legtöbben a jóslás egyik legősibb fajtájaként tekintenek rá, a Ji Csing (vagy Ji King), elsősorban inkább életvezetési tanácsadásként, semmint jövendölésként fogható föl – noha persze a kettő nem mindig különül el élesen egymástól.

Azok, akiknek halálközeli élményben volt részük, általában lélekben teljesen megváltozva élik tovább az életüket. Türelmesebbek, kiegyensúlyozottabbak lesznek. Nem félnek már többé a haláltól annyira, gyakran bátrabbakká és sokkal inkább vállalkozó kedvűekké válnak, mint azelőtt voltak. De vajon miért van ez így? Mit tapasztalhattak meg „odaát”?

Elméletben szinte mindenki tudja: szavainkat, gondolatainkat, érzéseinket azért kell tudatosan kordában tartanunk, mert teremtő erejük van, így nemcsak jót, de rosszat is okozhatunk velük. De vajon hogy működik mindez a gyakorlatban?

Életünk során számtalan kisebb-nagyobb hibát elkövetünk, s a belénk ivódott nevelési módszereknél fogva mindannyian hasonlóan reagálunk: bűntudatot érzünk, vádoljuk, majd büntetjük magunkat. Feltéve, hogy egyáltalán észrevettük, hogy hibáztunk, hogy mi hibáztunk, és nem másokra mutogatunk.

A csillagok csak hajlamosítanak – a Smaragdtáblában olvasható, örökérvényűnek tekinthető kijelentés Környeiné Hermann Ágnes kötetében is igaz. A legtöbben hajlamosak egyfajta bűbájként tekinteni az asztrológiára, holott emögött a tudomány mögött évezredek tapasztalata rejlik…