A szó tükörfordításban áramlatot jelent, de az eredeti angol szó jelentése mégis jobban kifejezi a jelenséget: tér és időérzékünket elveszítve feledkezünk bele egy tevékenységbe (ez bármi lehet: olvasás, festés, biciklizés stb.), amely tevékenység ezáltal az öröm- és boldogságérzet forrása vagy éppen maga a boldogság.

"Vajon mi a titka?" Gyakran tesszük fel ezt a kérdést – kimondva vagy kimondatlanul –, ha azt látjuk, hogy egyesek milyen könnyedén, boldogan, sikeresen élik az életüket. De vajon létezik-e titok, és ha igen, hogyan kerülhetünk a birtokába?

Elég időt töltünk-e saját testünkkel foglalatoskodva? Mennyi időt fordítunk "belső" folyamataink megismerésére, elménk működésére, energiáink "felismerésére"? Ha úgy érezzük, hogy nem eleget, akkor az egyik legvonzóbb megoldás a Tai Chi.

Egy-egy jól sikerült családi képbe vagy természetfotóba alaposan bele tud rondítani, amikor az elkészült képen fényes foltként optikai hiba jelenik meg. De vajon mindig csupán képhiba ez?

„Aki másokat legyőz, az bátor. Aki önmagát legyőzi, az hős.” (Lao-ce)

Az aurafotózás, az aura láthatóvá tételének ötlete az ún. Kirlián-effektus felfedezéséhez kapcsolódik. Az energiaburok vagy -mező léte a szkeptikusok szemében azonban továbbra is puszta hipotézis maradt. Annyi biztos, hogy érvek és ellenérvek mindkét oldalon felmutathatóak.

Mai napig tartja magát egy elképzelés, miszerint a megfeszített ember, akit a keresztények Jézus néven ismernek, nagy – az ő korában gyakorlatilag felfoghatatlan – távolságot és több országot járt be, mielőtt beteljesítette volna sorsát.

Három világ létezik, melyet megkülönböztetünk. A mi asztrál világunk, melyben fizikálisan létezünk, a túlvilág, melyet mennyországnak nevezünk és az alvilág, amit pokolként ismerünk. Mindhárom világból kérhetünk és kaphatunk is segítséget.

Hérakleitosz híres tétele miszerint „nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba...”, azaz a pantha rhei – magyarul: „minden folyik” – elve azt mondja ki, hogy a világegyetemben egyvalami állandó csupán: maga a változás. Vajon igaza van-e az ókori filozófusnak abban, hogy minden örökös mozgásban, állandó változásban van?