Bármilyen anyagi, vagy érzelmi veszteség ér egy embert, hajlamosak vagyunk tragédiaként definiálni azt.

A lélekpillangó díjat 2011 végén alapított két magánember. Az volt a céljuk, hogy emléket állítsanak azoknak, akik életük munkáját tették fel azért, hogy egy boldogabb, teljesebb világot mutassanak az emberek számára.

„Az ágyamban feküdtem. Nem aludtam, de nem is voltam teljesen éber. Kellemes, pihentető állapot volt. Egyszer csak azt láttam, hogy a testem árnyképe leválik a valódi tagjaimról, felemelkedik, rövid ideig lebeg, majd kifelé indul a szobából. Megrémültem, és magamhoz tértem. Eltűnt az árnykép.”

Gondolkozott már azon, mit kérdezne Istentől, ha lehetősége nyílna rá? Miért ne tehetné fel a kérdéseit akár azonnal, ebben a percben? Hiszen, ha Ő valóban létezik, akkor mindenütt ott van, mindenről tud, rólunk és a kérdéseinkről is. De hogyan hallhatjuk meg a válaszát?

Egyrészt így „söprik ki” felhalmozódott árutartalékaikat, másrészt a piac egyik legfontosabb szabálya érvényesül itt: a pénz folyamatos mozgásban tartása.

A "szkeptikusok" és az "ezoterikusok” ősi ellenségek. Nem pusztán, mert más véleményt képviselnek, hanem főképp mert mondhatni „természetűkből adódóan” elutasító magatartást tanúsítanak a másik oldallal szemben.

„…dicsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked…” Habár más a kontextus, Cseh Tamás és Bereményi Géza sorait akár a csendesen hozzánk növő tárgyakra is érthetnénk, amelyek lassanként „belopják” az életünkbe magukat.

Azt már a természeti népek is korán felfedezték, hogy az álmok valamiféle kapcsot jelentenek a valóság és a képzelet között. Jelentésüket – több-kevesebb sikerrel – régóta próbálják megfejteni.

Ki ne hallott volna arról a jelenségről, hogy a féltőn gondozott, szeretettel ápolt növények sokkal nagyobbra nőnek, mint „mellőzött” társaik?